Szabolcs-Szatmár-Bereg és a magyar szemmel Kárpátaljának, Kijev irányából viszont korábban Kárpátontúli Területnek (Zakarpatszkaja Oblaszty) nevezett – ma a Magyar Köztársasághoz, illetve az Ukrán Köztársasághoz tartozó – megyék között a magyar államalapítástól (1000) a trianoni békeszerződésig (1920) politikai kapcsolat nem létezett, nem létezhetett, mert mindkét terület a Magyar Királyság része volt, egységes központi irányítás alatt. E kilenc évszázad alatt e két rész – ma országhatárokkal kettéválasztott területi közigazgatási központjai: Szabolcs, Szatmár és Bereg, valamint Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros – megyéi között a lakosság vándorlása (telepítése), a közéletet vezető nemesi családok birtoklásának változása és a gazdaság fejlődése következtében évszázadok alatt olyan erős kötődések jöttek létre, amelyek ma is hatnak a két régió kapcsolataira. Írásunkban ennek a közel ezer évnek csak a legfontosabb eseményeit tekinthetjük át, a terjedelmi korlátok miatt.
